Sziasztok!
Arra gondoltam, pár sorban összefoglalom életem első versenyfelkészülése alatt szerzett tapasztalataimat. A testépítéssel 17 éve foglalkozom. Gyerekkoromban duci kislány voltam, csúfoltak sokat, de ami még rosszabb volt, utáltam magam. Aztán a sulis évek alatt jött a kosárlabda, az volt az első szerelem, imádtam. 18 évesen következett a konditerem (életem első edzésére a mai napig emlékszem - volt izomláz rendesen!). A sportnak köszönhetően elkezdtem átalakulni, a zsír alatt kezdtem "nyomokban izmot is tartalmazni".
Onnantól kezdve kisebb-nagyobb megszakítással, de szinte folyamatosan edzem. Leszámítva a 4 évvel ezelőtti gerinc- és saroktörésem utáni felépülés időszakát (de ez egy másik sztori). Bár igazából a történethez tartozik, hogy a gerinctörés után szinte minden izmom elvesztettem, de úgy döntöttem, hogy nem hagyom el magam, és visszaszerzem a régi formám. Onnantól kezdve lettem fanatikus, sokat olvastam a témával kapcsolatban, elvégeztem egy sulit, ami szakedzői képesítést adott, hogy az elméleti részt is megértsem és elsajátítsam annak érdekében, hogy közelebb kerüljek a kívánt alak eléréséhez. Szóval ahogy csiszolgattam a formát, egyre többen kérdezgették, hogy miért nem versenyzem. Igazából a színpad nem az én világom, én sosem szerettem volna ismert lenni, én magamnak akartam megfelelni - ami a legnehezebb.
Somogyvári Ágnes
PTS csapat
